Passzivitás az iskolapadból

A jelenlegi létszituációban a tanulóknak olyasvalakire van szükségük, aki nem irányít, csak irányt mutat és motivál. Ugyanakkor az adott tanár oktatási módszere is merőben befolyásolja a diákok tanórán történő tevékenységét. A klasszikus frontális eljárás passzivitást eredményez, hiszen az Y és Z generációnak „alapszükséglete” saját véleményének kifejtése, azaz a kooperatív, participatív, aktivizáló oktatási módszerek alkalmazását igényeljük.

A mai komfortos világunkban meglátásom szerint igazán kevés a vállalkozó szellemű középiskolás diák, aki viszonylag tudatosan dolgozik jövőjének kialakításán, képességeinek és készségeinek tökéletesítésén. A kényelem csapdájába zuhanva, a diákok javarésze hagyja, hogy sodródjon az árral, ezért nem úgy jelenik meg, mint saját szocializációjának aktív résztvevője. Az iskola, mint társadalmi intézmény, a lehetőségek tárháza, viszont tapasztalataim szerint a tanulók nem használják ki ezt kellőképpen. Életünkben nap mint nap lejátszódik egy bizonyos folyamat: elmegyünk iskolába, átlagosan 6-7 órát töltünk a tanórákon, majd hazatérünk, és ezzel a legtöbben teljesen elégedettek is vagyunk. Ez a monotonitás viszont passzivitást eredményez már a középiskolás éveink alatt, mely a későbbiekben sem lesz kifizetődő számunkra. Az említett problémából kifolyólag lehetséges a felnőttkori közömbösség kialakulása, a kiforratlan személyiség hátránya, valamint a készségek, képességek kidolgozatlansága, amely az egyén nehezebb társadalmi integrációjához is vezethet.

Miben is rejlik pontosan ez a bizonyos passzivitás? Milyen tényezők befolyásolják, segítik elő vagy gátolják? Hol nyilvánul meg a leginkább, és ez mivel magyarázható? A felvetett kérdéseimre vonatkozó válaszlehetőségeket esszém három meglátás köré csoportosítja. Meglátásom szerint a passzivitás problémája legnagyobb mértékben a tanórákon, valamint az iskolai rendezvényeken, és - körökön nyilvánul meg. Napi szintű tapasztalom az, hogy diáktársaim egyes tanórákon aktívabbak, míg másokon érdektelenek. Ezt igen sok tényező befolyásolhatja. Többek között olyan tényezők indikálják, mint a tanórán történő interakció minősége, az iskolában kialakult informális kapcsolatok milyensége stb.

Ebből adódóan elsősorban a tanár-diák közötti kapcsolatokat vizsgálnám, hisz ha a diákok számára antipatikus egy tanár, akkor nem szeretik az adott tantárgyat, érdektelenek az iránt, és passzívvá válnak. Sokszor hallani diáktársaimtól, hogy egyes tanárok szimpatikusak, mások kevésbé. Mégis miért van ez? Mi alapján dönti el ezt a diák? Mi az, amire egy mai diáknak szüksége lenne? Legalábbis mit gondol ő, milyen a jó tanár. William Arthur Ward szavaival élnék: „a középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol. A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.” A tanárnak egyre inkább egy mentori szerepet kell betöltenie, és szükségszerű egy partneri kapcsolat kialakítása, aminek alapját egymás kölcsönös tisztelete és megbecsülése képezi (Birta-Székely, 2008). A jelenlegi létszituációban a tanulóknak olyasvalakire van szükségük, aki nem irányít, csak irányt mutat és motivál. Ugyanakkor az adott tanár oktatási módszere is merőben befolyásolja a diákok tanórán történő tevékenységét. A klasszikus frontális eljárás passzivitást eredményez, hiszen az Y és Z generációnak „alapszükséglete” saját véleményének kifejtése, azaz a kooperatív, participatív, aktivizáló oktatási módszerek alkalmazását igényeljük. Említhetném az adott tantárgy mivoltát is, ugyanis például egy reál jellegű tantárgy oktatása egyértelműen kevesebb interakciót eredményez a humán tagozatú osztályokban, mint a reál szakokon.

Másodsorban – a passzivitás gyökerei után kutatva – említésre méltó a diák-diák kapcsolatának vizsgálata is. Egy osztály átlagosan 25-30 személyből tevődik össze, ahol a nézetek, értékek, célok mind-mind – ha nem is nagy mértében, de – eltérőek, hiszen mindenki más-más családi miliőből, olykor eltérő városi -, vidéki kulturális közegből érkezik. Aki kevésbé érdekelt az adott tantárgy iránt, az passzív, így „visszatartja” a többieket. Olykor akár öt ember passzivitása is képes kihatni az osztály közösségére, akár aktivitására is. Itt Tuckman csoportdinamikai elméletét említeném a passzivitással kapcsolatban, melynek értelmében egy közösségen belül a forming-storming-norming-performing-adjourning (kialakulás, viták, normaképzés, teljesítés, szétválás) lépései, fokozatai közül mindegyik nem valósul(hat) meg. Így nem ritka az sem, hogy egy csoport megreked egy bizonyos szinten és a teljesítménye nem lesz megfelelő (Tuckman, 1965).

Harmadsorban hasonló – sőt talán még aggasztóbb – a helyzet az iskolai rendezvényeket és - köröket illetően, hiszen a diákok valamiért nem értik/látják az ezekben rejlő fejlődési lehetőségeket, és nagyon ritkán adják a fejüket, például arra, hogy a diáktanács rendezvényein részt vegyenek. A megyei diáktanács elnökeként és korábbi iskolai szintű DT elnökeként is azt tapasztaltam/ tapasztalom és látom, hogy a megyében tanuló diákok kisebb része szívesen vesz részt iskolai körökön, rendezvényeken, míg a másik fele valamiért elzárkózik e lehetőségek elől. Nehéz pontosan meghatározni, hogy miért szembesülünk ezzel. Ebben több tényező is szerepet játszik. Elsősorban mindenkinek más az érdeklődési köre. Van, akit nem hoz lázba az, ha reflektorfénybe kell kerülnie, rendezvényt szerveznie, projekteket lebonyolítania vagy az, ha tehet valamit a körülötte lévőkért is.

Mindemellett, még azt is meg kell jegyeznünk, hogy a diákok túlterheltek, és a tanuláson kívül kevesüknek jut ideje ilyen tevékenységekre is. Megfigyelhető, hogy a reál tagozatú osztályok tanulói kevésbé aktívak, mint a humán szakon tanulók, mert sokkal több és zsúfoltabb tananyag található a számukra előírt tantervben. Több művészeti iskolában is nehezen működik a diáktanács, hiszen a diákok, a délutánig, olykor késő estig tartó tanítás után, érdektelenek más, iskolán kívüli tevékenységek iránt. A túlterheltség mellett, a diákok java része nem látja az iskolai körökben és rendezvényekben rejlő lehetőségeket, értelmet. Sokszor feltették számomra is a kérdést: minek ezzel foglalkozni, minek azon részt venni? Talán az elismerés hiánya is negatív tényezőként hat, ugyanis a diáktanácsosok ritkán részesülnek az iskolájuktól, a mikro társadalmuktól elismerésben. Ezáltal úgy érezhetik, hogy felesleges a befektetett/ kifejtett tevékenységük, ugyanis senki sem tartja azt fontosnak. A probléma kiküszöböléséhez talán több pályázati lehetőségre lenne szükség, valamint arra, hogy a diáktanácsozás hivatalos önkéntességként legyen elismerve, amelyre a diákok igazolást, oklevelet is kapnának.

Miért is jobb mégis inkább aktívnak lenni, mintsem passzívnak? Mi is az aktivitás „haszna” szemben a passzivitással? A fentiekben ismertetett három tényezőt összevetve úgy vélem, hogy a diákok a tanórákon és különböző iskolai körökön való részvétele által mindenképp hasznos tudásra tehetnek szert. Az iskola, mint közoktatási rendszer részeként működő intézmény, két feladattal rendelkezik: egyrészt az oktatás, másrészt a személyiség alakítása, önismeretre késztetés, azaz a valóságos embernevelés (Bábosik, 2004). A tanórákon a diákok új ismeretekre tehetnek szert, fejlődhetnek, míg a különböző rendezvények által tökéletesíthetik készségeiket, és egy biztos úton haladhatnak az önismeret irányába. Ez a kettő – tanórák és iskolai rendezvények, - körök – együtt képes kiemelkedő eredmény eléréséhez, viszont ehhez szükségszerű a középiskolások valamilyen úton-módon történő világossá tétele: tíz, húsz, akár harminc év múlva nem az válik majd hasznunkra, hogy egy hátsó padban gubbasztottunk négy éven keresztül, hanem sokkal inkább az, hogy sok versenyen, rendezvényen, iskolai körön vettünk részt, a tanórákon pedig lelkesen figyeltünk.

Hivatkozott szakirodalom

Bábosik István (2004): Neveléselmélet. Nevelés az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest.

Birta-Székely Noémi (2008): Tanárok pedagógiai műveltsége. Ábel Kiadó, Kolozsvár.

Tuckman, Bruce Wayne (1965): Developmental Sequences in Small Groups. Psychological Bulletin. June 1965. 384–399.

[http://openvce.net/sites/default/files/Tuckman1965DevelopmentalSequence.pdf] (Megtekintés: 2017.04.13.)